Vika and Linda : Princess Tabu (1996)

-
I first heard of Tonga at high school when a boy had a fame for having radio contact with someone from every country in the world. Do you know what’s a radio contact? It’s the pre-historic, analog version of Messenger. He reportedly had a contact with a guy from the island of Tonga, who stated he was the king of that country. Looking at the globe, the island looked distant and small enough that it sounded realistic. If you sent radio signs to that country, asking for a reply, there’s a chance that the person responding would be the King himself. Thanks for this, when years later, my friend , singer and Australian embassy worker Marie Louise Hill introduced me the music of this duo, their homeland sounded familiar to me. The girls were beautiful and exotic, and I was keen to hear some trad aboriginal music from them. But they were much more. Backed by songwriter Paul Kelly, they delivered a pleasant mix of classic rock, blues, country and reggae, with a local flavor, and simple but deep lyrics, performed with passion and a lovely accent. I’m a fan, ever since.. You know Aussie rock is one of the finest in the world - Think about Nick Cave, INXS, ACaDaCa, or even Mick Jagger’s half Australian - but I still may be the only Vika and Linda fan in Europe. Their Parting Song is one of my favorite song of all times, I know it by heart. Thanks, Mars!

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A hiányzó láncszem (Szörényi Levente: A végtelen úton, 1986)

-
Kép
A Végtelen Úton, Szörényi harmadik önállóan jegyzett albuma ironikus módon a magyar beatzene szentháromságát ünneplő Szuperkoncert napján jelent meg cd-n, szelíden megbújva az Omega, az Illés és a Metró hatvanas évekbeli legnagyobb sikerei között a ponyvákon. Bár eladási statisztikák nem állnak a rendelkezésemre, képzavar volt e kiadványt a szuperkoncerten terjeszteni, a közönség nyilvánvalóan nem ezért jött. Ez az album egyértelműen a gyűjtőknek szól, és ezzel a kiadó is tisztában lehetett, szokatlanul igényes csomagolásban és magas áron, bónuszdalokkal kiegészítve jelentette meg, és szinte éppen olyan csendben, mint a lemez első megjelenése idején. Ne várjunk tehát szenzációt, ez egyszerűen egy elveszettnek hitt csemege újrakiadása, mégis sok mindent megmagyaráz. A BORÍTÓ A borító megelőlegezi az album hangulatát: a komor színvilág és a bárpultnál táplálkozó két Szörényi arckifejezése nem ígér könnyű emésztést. A skizofrén ötlet üzenete igazából csak utólag érthető, mivel ezeknek a b...
További információk

Az egész emberiségre Hackney (The Rolling Stones - Hackney Diamonds, 2023)

-
Kép
The Rolling Stones - Hackney Diamonds 2023 október 20., Geffen Records Nnna, végre itt az új “régóta várt” eposzi jelzővel már megjelenése előtt ellátott Stones album. Tizennyolc év után, szokták mondani, mintha a 2015-ös Blue and Lonesome feldolgozás album nem is számítana. Dehogynem számít, ha az első három is számított, éppenséggel szép búcsú lehetett volna az is, blues-feldolgozás keretbe foglalva a 60 éves ballisztikus pályát, Paul McCartney pedig mintha éppen ehhez alkotta volna bulvársajtóban nagyot ment megjegyzését, miszerint a Stones igazából “csak” egy jó kis blues-feldolgozás zenekar lett volna. Az, hogy régóta várt, szintén véleményes, én ugyan nem vártam. Nem akarásnak nyögés szokott lenni a vége, ez pedig szemlátomást nem nagyon akaródzott kigurulni. Mert minek is? Követelték az emberek az új dalokat? Mindenki unja már a régit, a koncerteken nincs mit játszani? Dehogy unják. Külső kényszer nem volt, és sokáig úgy tűnt, belső igény sem, bár gyakran hallottuk a “már tény...
További információk

Mégis, kinek a falva? (HBB: Senkifalva, 2006)

-
Kép
Már amikor a kezembe vettem az albumot, eltökéltem, hogy szeretni fogom. A borító, mi tűrés tagadás, gyönyörű, pedig a HBB-nek nem szokása, hogy vizuálisan kényeztessen igazából csak szóló Hobó viszonylatban láthattunk ilyet eddig, (pl. Csavargók tízparancsolata) és most mégis, kérhetünk, amit csak akarunk... Az első dal megerősítette ezt az érzést, szinte már hallottam magamat, ahogy a HBB eddigi legjobb albumáról áradozom, ahogy betöltötte a szobát a...
További információk

Easy come, easy go (Marianne Faithfull, Wiener Staatsoper, 2009 július 4.)

-
Kép
Marianne Faithfull,  Easy come easy go tour, Wiener Staatsoper, 2009 július 4 Hosszú várakozás után végre láttam hallottam a mi lányunkat szombaton az operában...nem szeretnék Fáy Miklós lenni, de nem voltam egészen elájulva. A tavalyelőtti Budapesti turnényitót Fáy úrral ellentétben bennsőségesebbnek, és lendületesebbnek éreztem. Talán a nagy meleg miatt, talán azért mert a nagyzenekari felállástól nagyobb szívdobbanásokat vártam, de kb a Broken English -ig egészen lötyögősnek tűnt az előadás. Marianne konferálása szerint a Crane Wife "3" Buddy Holly ritmusban hangzott el, de ez se segített sokat rajta, a zenészek szétcsúszogattak, és mintha kullogtak volna az ének mögött, vagy Marianne sietett, ez eldönthetetlen. Elsőként itt merült fel bennem, hogy a zenekar a látszat ellenére talán nem is annyira jazzre termett, sokkal több élet volt a Broken English rockjában, mint az előző 3-4 dalban együtt.mégis inkább fáradtak voltak, mert később az In Germanyt, before the War- t eg...
További információk

The Rolling Stones, "Bridges to Babylon", Flugfield, Wienerneustadt Ost, 1998

-
Kép
A Rolling Stones 98 nyarán a várakozásokkal ellentétben nem jött el Budapestre hogy a Bridges To Babylon címû mûsorát bemutassa, az Ausztriai Bécsújhelyre viszont igen, ami Soprontól csak harminc kilométer, így nyugodtan mondhatjuk, hogy a magyar piacot sem hanyagolták el egészen.  Mivel soha nem mulasztom el az alkalmat, hogy a Rolling Stonest láthassam, a jegyet már akkor megvettem, amikor elõször hallottam a koncert hírét, de ez felesleges sietségnek bizonyult, mert késõbb jóval olcsóbban árulták. Hétfõn még megnéztem a Deep Purpl e–t, mert barátomnak és teniszmesteremnek, Viktornak felelőtlen ígéretet tettem arra, hogy ha elkísér Bécsújhelyre, én is megnézem kedvenc bandáját.  Titokban arra számítottam, hogy talán mégis megúszom valahogy, ezért jegy nélkül indultam el a Kisstadionba. Nyolckor találkoztunk Viktorral és brazil barátnõjével, Priscillával a Deák téren. Priscilla egybõl szimpatikus lett, amikor kiderült, hogy több Rolling Stones koncerten is volt már odahaza...
További információk