A megtört átok (The Rolling Stones - Steel Wheels, 1989)

 A megtört átok - Steel Wheels, 1989

A oldal:

1. Sad Sad Sad
2. Mixed Emotions
3. Terrifying
4. Hold on to your Hat
5. Hearts for Sale
6. Blinded by Love

B oldal: 

1. Rock and a Hard Place
2. Can't be Seen
3. Almost Hear you Sigh
4. Continental Drift
5. Break The Spell
6. Slipping Away

Megjelent: 1989. Augusztus 28.

Korszakváltó album

Korszakhatár, mérföldkő, új fejezet - így szokták jellemezni a nyolcvanas évek utolsó Stones projectjét az irodalomban. A Steel Wheels 1989 augusztus 29.-én jelent meg, addig példátlanul hosszú - három év és öt hónap - várakozás után. Ezt megelőzően a Dirty Workre is majd két és fél évet kellett várni az Undercover után, minden idők leghosszabb turnészünete az1982-es Európai turné után éppen az album megjelenésével egy napon startoló észak-amerikai turnéig tartott, ezért joggal nevezzük "hét szűk esztendőnek" a Stones történetében ezt az időszakot, azaz az (addig!) leghosszabb kreatív szünetet, amit tartottak.

Érthető, hogy a Steel Wheels a feltámadás, az újrakezdés manifesztumaként vonult be az új album a köztudatba,  bár a 2023-as Hackney Diamondsra majd tizennyolc évet kellett várnunk, a "hét szűk esztendő" azóta is tartja a Stones leghosszabb turnészünetének rekordját.

Nem telt azért tétlenül ez az időszak, Jagger egy újabb szólólemezzel (Primitive Cool, 1987) örvendeztette meg elsősorban távol-keleti híveit, válaszul Richards is stúdióba vonult egy deklaráltan Stones-on kívüli társasággal. (Talk is Cheap, 1988). Bár egy dal erejéig Mick Taylor is felbukkant rajta, de Jane Rose manager kifejezetten ellenezte Keith tervét, hogy természetes szövetségesével, Ronnie Wooddal közös lemezt készítsen. Ronnie a Stones régi idoljával, Bo Diddley-vel közös klubkoncert felvételével vígasztalódott (Live at the Ritz, 1988) amely számára is új kreatív korszakot nyitott, a hetvenes évek kissé erőtlen szóló próbálkozásai után.

Bár a Primitive Cool Jaggertől szokatlanul komolykodó témákat is boncolgatott, a Talk is Cheap zeneileg ma is vállalható, minimalista hangzása a maga korában is jelentős kritikai sikert aratott, kereskedelmi értelemben mindkét produkció buktát jelentett, így nem meglepő, hogy mindkét főhős ugyanarra a következtetésre jutott, mint Sándor Pál ripacsai: Egyedül nem megy. 

A történelmi találkozó 1988 végén jött létre a londoni Savoy hotelben, ahol hosszú idő után végre mind az öt Stone egy szobában volt egyidejűleg. Megegyezés született, hogy a következő év tavaszán távoli, semlges vizeken, azaz Jagger mustique-i, Richards jamaikai otthona között félúton, Barbadoson, Eddie grant stúdiójában nyitnak tiszta lapot. 

"Vagy két nap múlva hazajövök, vagy csak két hónap múlva" - állítólag így búcsúzott Keith feleségétől, és szerencsére az utóbbi eshetőség következett be. Barbadoson működött a kémia, sorban születtek az új dalok, és hamarosan Ronnie, Charlie, majd a nehezen moccanó Bill Wyman is csatlakozott, hogy aztán Londonban, majd Montserratban, George Martin stúdiójában fejezzék be a felvételeket az újra aktivizálódó Chris Kimsey-el, és eközben még egy kis marokkói kiruccanásra is maradjon idejük.

Az eredmény pedig önmagáért beszél. Örömzene és garázs rock, ravasz zenei megoldásokkal fűszerezve. Főhajtás az életmű előtt, tradicionális és kortárs hangszerelési megoldásokat mesterien elegyítve. Ám a puding próbája az, hogy megesszük, az albumé a turné, pedig akkoriban még az albumokat promózták a turnéval, és nem fordítva. Az élő bemutató nélkül maradt előző két album tanulságaiból okulva augusztus végén minden hezitálás nélkül neki is vágtak a nagy amerikai országútnak mindössze néhány nappal az album hivatalos megjelenése után. A Steel Wheels néven futó észak-amerikai és távolkeleti, majd a következő évben európába érve urban Jungle névre átkeresztelt turné utóbb a rocktörénet - addig! - leggrandióusabb ilyen produkciójának bizonyult. 

Rendszerváltó turné

A magyarországi rajongókban is élt a remény, hogy a rendszerváltás hajnalán a Stones végre hozzánk is eljön - nem jött. De Prága itt volt az akkor még szomszédos Csehszlovákiában, és a Rolling Stones élmény végre elérhetővé vált, amikor az Urban Jungle turné pótelőadásaként a négy focipályányi Strahov stadionban felépítették Mark Fisher grandiózus, külön az európai turnéra tervezett díszletét. A magyar médiában a Stones addig legfeljebb nyugati furcsaságként, az akkoriban virágkorát élő "nagy generáció" által idealizált hatvanas évek mementójaként volt jelen. Az európai turnénak és nem utolsósorban az újonnan bevezetett világútlevélnek köszönhetően viszont nagyon is tesközeli vált: a hivatalos pártsajtó maradványai mellett az éppen szárba szökkenő független és bulvársajtóban, a Reform magazinban, a  Kurírban, a Mai Napban is jelentek meg tudósítások az éppen turnézó zenészekről. Külföldi magazinok, magyar rock könyvek gyenge minőségű fekete fehér archív fotói után először láthattunk nyomtatásban képeket az éppen velünk egy időben aktív, korosodó zenészekről, a tőlünk legfeljebb térben távolabbi, de velünk egyidejű koncertjeikről. A tévé rockműsoraiban Hobó és más zenészek számoltak be koncertélményeikről, de az én néhány évvel idősebb haverom, Csezó is vonatra ült, hogy aztán egy prágai padon bekkelje ki az éjszakát egy életreszóló koncertélmény után, amelynek a részleteit természetesen utóbb megosztotta velem. Rajta kívül is van néhány szerencsésebb barátom, akik akkor nagyon fiatalon, élőben látták a mai szemmel nagyon fiatal, és éppen a pályája csúcsán lévő bandát. Sajnos az én esetemben nem merült fel, hogy 17 évesen egyedül a szüleim elengedjenek, a bátyámat pedig kevésbé érdekelte az esemény. De mégis nagy dolog volt, hogy ezúttal nem könyvekből tanulmányozom a Stones történetét, hanem első kézből hallok nagyon is jelen idejű kalandjaikról. Utóbb úgy hallottam, sokan dolgoztak rajta, hogy a cirkusz a Népstadionba is eljöjjön, de erre még öt évig várnunk kellett. 

Akár Hi-Fi, akár nem

A rendszerváltás a lemezipart sem hagyta érintetlenül, beköszöntött egy új médium, a CD, akkor még ritka kuriózumként a lemezboltokban, később egy időre teljesen kiszorítva a csillogó fekete lemezeket. A Stones nem maradhatott le az újdonságról, így már a Dirty Work is megjelent CD-n, ám a Steel Wheels volt az első Rolling Stones korong, amit teljesen digitálisan rögzítettek, és az album kiadásával egyidőben megjelent az új formátumban is. Volt aki ennek örült, volt, aki nem, de mindenképpen újdonságnak hatott, hogy a Stones hagyományosan "koszos" analog, élő hangzását minden részletében tiszta, szinte audiofil minőségben elérhetővé vált. Egyes erre érzékeny vélemények szerint egyébként az első kiadás hangminősége felülmúlja a későbbi mixeket és remixeket, amelyek némi utólagos kompresszálás nyomait viselik (ld még "loudness war"), de az én padlásszobámat sajnos nem érték el az audiofil hullámok.

A Hungaroton, talán a turné hírét kihasználva, talán kárpótlásul magyar kiadásban is piacra dobta a korszakváltó albumot, ennek ellenére nekem legelőször egy rádióból felvett, másolt kazettán jutott birtokomba. A dalok Quelle Universum típusú, nyekergő kétkazettás magnómon csendültek fel először tetőtéri szobámban, és természetesen soha nem felejtem el a hatást, amit tettek rám. Ez már nem egy antik relikvia volt, mint a Sticky Fingers vagy a Tattoo You, és nem is életjel egy messzi galaxisból, mint a Dirty Work. Ez "csak" egy új album volt egy kortárs zenekartól, amely épp tőlünk párszáz kilométerre turnézott.

A oldal

Sad Sad Sad

Két power akkord, és máris indul a stones történetének talán leglelkesebb, a címmel ellentétben legörömtelibb dala. Elég nehéz lenne mégegy ilyet találni, talán az I wanna be your man óta nem volt.
Nem véletlen, hogy az album többi darabjához képest zeneileg kevésbé ütős dal a Steel Wheels turné szinte minden állomásán elhangzott, és még 33 évvel később, a hatvan éves évfordulóra rendezett turné európai szakaszának nyitókoncertjén is elhangzott Madridban.

Mixed Emotions

Az első kislemez vidoklipje mintha az album felvételét, a turnéra való készülést kívánná dokumentálni. A fiúk az előző dalhoz hasonló lelkesedéssel, friss, ropogós ingekben, pihent arccel, szélesen mosolyogva ugrálnak a connecticuti tornateremben, ahol a próbák folytak. Ezek után nehéz komolyan venni a konspirációt, hogy a Mixed Emotions (vagy Mick's Demotions) Jagger csattanós válasza lenne Richards egy évvel korábbi "You Don't Move Me" c. opuszára

Fogd be a szád, bébi, gombold be a kabátod

Gyere táncolni, vágjunk bele az közepébe

Ássuk el a csatabárdot, felejtsük el a múltat

Szeretkezzünk együtt, tartsuk a régi irányt!

Terrifying

Laza funky groovera épített jazzes, jammelős dal a Terrifying, a már fix csapattagnak számító Chuck Leavell mellett egy új versenyző, Matt Clifford szintetizátor futamai által dominálva. Ezen az albumon jött össze először együtt a Stones teljes jövendő turnézó csapata, amely a Steel Wheels / Urban Jungle turnén debütált és az ezt követő több, mint harminc éven át a fedélzeten volt. Ronnie Wood is letette a névjegyét egy káprázatos szólóval, ahogyan később a B oldal első dalában is. A Rolling Stone legendás állatkertje is alaposan kibővül ebben a dalban, ideje tehát összeszednünk, mit szállított eddig Mick bárkája:

• Méh - King Bee
• Kakas - Little Red Rooster
• Kutya - Little Red Rooster, itt muszáj megemlíteni a "Dog Shit" c eddig kiadatlan gyöngszemet
• Madár - Under My Thumb
• Macska - Stray Cat Blues, Under my Thumb
• Pók - The Spider and the Fly
• Légy - The Spider and the Fly
• Ló - Wild Horses
• Majom - Monkey Man, Too Much Blood
• Kígyó - Heartbreaker
• Hal - Luxury
• Farkas - Dancing with Mr D., Midnight Rambler
• Kecske - Goat's Head Soup
• Csirke - Little T and A
• Teve - Continental Drift
• Elefánt - Sad, Sad, Sad

A mesekönyvben külön fejezet a Terrifying, nem kevesebb, mint tizenkilenc állattal:

• Oroszlán
• Kígyó
• Kutya
• Kecske
• Disznó
• Madár
• Galamb
• Kolibri
• Őz
• Róka
• Ló
• Gyík
• Macska
• Krokodil
• Alligátor
• Tigris
• Ökör
• Hattyú
• Denevér
• Medve
• Patkány

Hold on to your Hat

Jó kis garázsrock a következő tétel, Jagger kiabálós korszakából. Előképe Mick szólóalbumán, a Primitive Coolon a "Shoot off Your Mouth", a kiabálós korszakból, alighanem Keithnek címezve. Személyes adalék, hogy a dalt mai füllel hallgatva nem tudtam nem észrevenni, hogy a refrén kísérteties hasonlóságot mutat az album megjelenésének idején alakult  gimnáziumi bandám, a "Bakonyi kanemberek" Nagy generáció c. dalának refrénjével. Véletlen? :)

Hearts for Sale

Egyik kedvenc dalom a lemezről ez a a fülbemászó gitárriffel induló középtempójú rocker. Méltatlan, hogy koncerten soha nem játszották.  Annyira nem, hogy a Google AI-motorja, a Gemini nem is hallott róla.  Méltó kollegája a Chat GPT-nek, amely sokadik nekirugaszkodásra is képtelen volt a "Terrifying" szövegében fellelhető állatok teljes listáját kigyűjteni, nekem kellett manuálisan megcsinálnom. Kedves szerzők, óvatosan az AI-al, ha források után keresgéltek!

Blinded by Love

..avagy történelmi lecke fiúknak, szokatlan módon egy latin ízekkel fűszerezett akusztikus country dalba csomagolva, melyben felbukkan, Marcus Antonius, Sámson, és végül Lady Jane távoli rokona, szegény VIII. Edward, akinek 1936-ban a trónról kellett lemondani elvált szerelme, az amerikai Wallis Simpson miatt. Legyen ez intő jel mindenkinek, akit elvakított a szerelem!
A frontember öccse, Chris Jagger első ízben szerzett album kreditet  szöveg "irodalmi szerkesztőjeként" 

A Nílus királynője trónján feküdt és sodródott lefelé a folyón
Egy bárkán, amelyet arannyal fényesítettek
Királyi bíbor, a vitorlák olyan édesen illatoztak
És szegény Marcus Antoniust megcsalták érzékei
És jövője kudarcra volt ítélve....Elvakította a szerelem...

A filiszteusok megfizettek Sámson vak dühéért
A titkokat, amelyeket két szerelmes megosztott egymással
Soha nem lett volna szabad elárulni... Elvakította a szerelem...

Ember, nincs értelme sírni-ríni
Inkább tedd lakat alá a lelked, ígérd meg nekem..

Szegény walesi herceg lemondott a koronáról
és vállalta a meghurcoltatást, mindezt egy parvenü nőért,
másodkézből

Szóval szerelmesek, vigyázzatok, ha elveszítitek a szíveteket
Vigyázzatok most, ne veszítsétek el az eszeteket
Ne adjátok el a lelketeket egy idegennek Ne vakítson meg a szerelem

Ajvé, szegény fiúk, hát így járnak mindig a hős szerelmesek. A Steel Wheels turné akusztikus blokkjában elhangzott néhányszor színpadra alkalmazva, de az európai turnéról lassanként kikopott, és átadta helyét az Angine-nek, így a magyar rajongók már nem hallhatták Prágában, de az urban Jungle madridi állomásán még felcsendült ez a kis csemege

B oldal

Rock and a Hard Place

Így az utolsó előtti-előtti-előtti Stones stúdióalbum magasságában, 2025 végén megkockáztatom, hogy nem csak az album, de a modern-kori Stones legfontosabb dala is a "Két tűz között".  Nem csak a "társadalmi töltetű" (a bolygó és az emberiség jövőjéért aggódó) szöveg miatt vélem így, de a kivételesen eredeti módon alkalmazott Richards riffek, Charlie természetes, gépi okoskodást mellőző funk rock dobkiállása, és Ronnie bámulatos szólója miatt is. A fiúk is így gondolhatták, mert az album e dal címét viselte munkacímként, és a turnén minden koncerten eljátszották. Később ugyan nem nagyon vették elő, ellentétben a könnyedebb Mixed Emotionnal, ami még a 2016-os Coachellán is felbukkant, de nyolc évvel megjelenése után, a Bridges to Babylon turné nyitókoncertjén újra előkerült.

Can't be Seen

Ez a kapkodós Keith rocker az album számomra legkevésbé érdekes dala, talán az instrumentális középrészt kivéve. Kicsit talán Keith első ének próbálkozását Stones albumon, az 1967-es Connectiont idézi a dallamvezetés, ettől eltekintve kevésbé sikerült Expensive Vinos outtake-nek tűnik a dal. Ami igazán karakán, hogy meg sem próbál rádióbarát lenni, az egyetlen refrénszerű refrénre több, mint két percet kell várni. Az albumot beharangozó turnén mégis gyakran játszották a Happyvel felváltva, és a turnénak emléket állító, 1991ben megjelent "Flashpoint" című albumra is felkerült - legalábbis annak kazetta és CD-változatára, a vinylre már nem fért fel.

Almost Hear you Sigh

Mégsem volt hiába az a bizonyos "harmadik világháború" főhőseink között, ha a duzzogva készült szólólemezekről ilyen outtake-ek pattantak le, mint ez lassú lüktetésű, kedves soul dal, kései rokona a Beast of Burden-nek. Érdekessége, hogy a banda későbbi dobosa, Steve Jordan társszerzőként jegyzi a dalt, ami Billy Preston vagy éppen Ronnie Wood hasonló kontribúcióinak igen diszkrét elismerése mellett legalábbis meglepő. Hasonlóra korábban talán csak a billentyűs Chuck Leavell esetében volt példa az előző albumon (Back to Zero), így nehéz nem arra gondolni, hogy Steve az átlagosnál nagyobb részt vállalt a dal létrejöttében, amelynek a szövege egyébként Jagger stílusjegyeket visel.

Keith klasszikus gitáron játszik, egy nagyon finom szólóval gazdagítja a dal szövetét. A Terrifying és a Rock and a Hard Place mellett az album újabb zenei csúcspontja, fekete fehér videoklip is készült hozzá, és élőben is játszották.

Continental Drift

A fent említett marokkói tripnek meg is lett az eredménye. A Brian Jones által húsz évvel korábban felfedezett, és lemezre is rögzített marokkói dudások, a "Pipes of Pan at Joujouka" zenéje minden korábbinál nagyobb közönséghez jutott el ezzel a szokatlan word music kirándulással. Bár diszkréten elbújt volna a B oldal közepén, a turné koncertjeinek introjához hatásos felvezetőzenét vágtak belőle, így a világon több millió ember hallhatta élőben, majd a koncertvideók, az At The Max koncertfilm és a Flashpoint koncertlenez jóvoltából felvételről is, mind a mai napig, a rég megérdemelt dicsőséget nyújtva a marokkói népzenészeknek.

Break The Spell

Szerény, sallangmentes blues a "Törd meg az átkot", Muddy Waters modorában. A stúdióban még "Callgirl Blues" néven futott, Jagger sziszegős éneke és autentikus harmonikája keltette igazán életre. Bill távollétében Ronnie Wood kezeli a basszusgitár. A stáblista Matt Cliffordot is említi, de billentyűs hangszert nem hallani a felvételen. Koncerten soha nem játszották, a dal egyike lett annak a sok rejtett kincsnek, amelyek életművük a nagy slágerei mellett szerényen megbújnak. Soha rosszabb tölteléket, többek között ennek is köszönhető, hogy megtört az átok, nem csak egy koncertképes album született, de úgy látszik, erről végre az alkotók is meg voltak győződve.

Slipping Away

Úgy látszik, a Dirty Work új mértéket szabott a nem kevesebb, mint két Keith által énekelt dallal. És milyen jól tette, mert újabb zenei csúcspontja az albumnak, ráadásul egy újabb gyöngyszem Keith balladáinak sorában a You Got the Silver (1970), Coming Down Again (1973),  All about You (1980) és a Sleep Tonight (1986) után. Én ide sorolnám még a No Mistake-et és a Locked Awayt az 1988-as szólóalbumáról (Talk is Cheap), valamint a későbbi Hate it When You Leave-et és a Robbed Blind-ot a 2015-ös "Crosseyed Heart"-ról. 

Keith új akkordokat tanult ("junó, mostanában portugál zenét hallgatok, érdekes akkordok vannak benne"-mondta a Playboynak) és olyan harmoniákat épített köréjük, amelyek túlmutatnak az egyszerű country és blues alapú dalszerkezeteken. A "Slipping Away" az öt évvel későbbi Voodoo Lounge turnén is stabil pontja volt Keith blokkjának, a Népstadionban is hallhattuk. Az ezt követő, nagyrészt akusztikus Stripped albumon egyszerűbb hangszerelésben hallható egy stúdió jam felvételén, és így is nagyon jól működött. Néhány évvel megjelenése után Tim Ries, a fúvósszekció tagja kiadott egy "Rolling Stones project" című albumot, ahol Rolling Stones dalok jazz átiratai szerepeltek, neves közreműködők részvételével. Ezt a dalt Norah Jones énekelte el Keith-szel, és kitűnően sikerült. 

A szöveg édesbús melankólia, az egymásba úszó napokról, nagyon jól áll Keith karcos hangjához. Jagger a dinamikusabb középrészben csatlakozik hozzá:

"nem akarok mást, csak extázist, 
de abból sosem elég
épp csak kilátszom a nyomorúságból,
és már úgy tűnik, elvesztettem a fonalat"

A "hét szűk esztendő" után kiadott album záróakkordjaként, mindössze pár héttel a régen várt nagy turné előtt egészen hátborzongatóan hangzik ez a vallomás. 1982 nyarán álltak utoljára együtt színpadon, a leedsi Roundhay parkban, azóta megvolt a Live Aid, elment Stu, megjelent három stúdió album, és fejenként legalább egy szólólemez.

Ez a sok más értéket is felvonultató, kiváló album mindenekelőtt bizonyította, hogy a Stones újra készen áll a nagy kalandra, és mire a boltokba került, már két koncerten túl is voltak - 2025-ben nyugodtan mondhatjuk - minden idők legemlékezetesebb Rolling Stones turnéján.