Marius Müller Westernhagen - Mit Pfefferminz bin ich dein Prinz (1978)

-
This guy I first saw live in Vienna a few years ago , thanks to my friend, Pudingman, who introduced his music to me, but finally could not join the concert due to a back pain. I was disappointed to go alone, since I thought the lyrics had high importance, and I knew I would not understand a word. But the music turned out to be interesting enough, with a great American band behind Marius, who had a fantastic stage presence and showmanship that helped his message come through the words. I instantly became a fan!   

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A hiányzó láncszem (Szörényi Levente: A végtelen úton, 1986)

-
Kép
A Végtelen Úton, Szörényi harmadik önállóan jegyzett albuma ironikus módon a magyar beatzene szentháromságát ünneplő Szuperkoncert napján jelent meg cd-n, szelíden megbújva az Omega, az Illés és a Metró hatvanas évekbeli legnagyobb sikerei között a ponyvákon. Bár eladási statisztikák nem állnak a rendelkezésemre, képzavar volt e kiadványt a szuperkoncerten terjeszteni, a közönség nyilvánvalóan nem ezért jött. Ez az album egyértelműen a gyűjtőknek szól, és ezzel a kiadó is tisztában lehetett, szokatlanul igényes csomagolásban és magas áron, bónuszdalokkal kiegészítve jelentette meg, és szinte éppen olyan csendben, mint a lemez első megjelenése idején. Ne várjunk tehát szenzációt, ez egyszerűen egy elveszettnek hitt csemege újrakiadása, mégis sok mindent megmagyaráz. A BORÍTÓ A borító megelőlegezi az album hangulatát: a komor színvilág és a bárpultnál táplálkozó két Szörényi arckifejezése nem ígér könnyű emésztést. A skizofrén ötlet üzenete igazából csak utólag érthető, mivel ezeknek a b...
További információk

Az egész emberiségre Hackney (The Rolling Stones - Hackney Diamonds, 2023)

-
Kép
The Rolling Stones - Hackney Diamonds 2023 október 20., Geffen Records Nnna, végre itt az új “régóta várt” eposzi jelzővel már megjelenése előtt ellátott Stones album. Tizennyolc év után, szokták mondani, mintha a 2015-ös Blue and Lonesome feldolgozás album nem is számítana. Dehogynem számít, ha az első három is számított, éppenséggel szép búcsú lehetett volna az is, blues-feldolgozás keretbe foglalva a 60 éves ballisztikus pályát, Paul McCartney pedig mintha éppen ehhez alkotta volna bulvársajtóban nagyot ment megjegyzését, miszerint a Stones igazából “csak” egy jó kis blues-feldolgozás zenekar lett volna. Az, hogy régóta várt, szintén véleményes, én ugyan nem vártam. Nem akarásnak nyögés szokott lenni a vége, ez pedig szemlátomást nem nagyon akaródzott kigurulni. Mert minek is? Követelték az emberek az új dalokat? Mindenki unja már a régit, a koncerteken nincs mit játszani? Dehogy unják. Külső kényszer nem volt, és sokáig úgy tűnt, belső igény sem, bár gyakran hallottuk a “már tény...
További információk

Színes pokol - (The Rolling Stones - Dirty Work, 1986)

-
Kép
...avagy a világ legjobb legrosszabb albuma A Stones 1982-es európai turnéja után hét szűk esztendő telt el, amíg újra színpadra léptek. Az 1983-ban megjelent komor hangulatú dance-rock albumot, az Undercovert nem követte turné, a  szintipop és heavy metal által dominált nyolcvanas években telt gyerekkoromból nézve úgy tűnt, a banda nem is nagyon létezik, ami eléggé elszomorított. Az Ifjúsági Magazin poprovatából tudtam meg, hogy öt albumról szóló lemezszerződést írtak alá a CBS-el, ami némi reménnyel kecsegtetett, de akkoriban nem telt olyan gyorsan az idő, mint mostanság. Nem csak nekem okozott meglepetést a deal, Keith Richards gitáros, akkoriban new yorki lakos, döbbenten szembesült a szerződés azon passzusával, hogy az öt jövendő albumból három Mick Jagger szólólemeze lesz, melyek közül az első megjelenése még a következő Rolling Stones album előtt várható. "Egy szólóalbumnak, amit én csinálok, jónak kell lennie!"  – nyilatkozta korábban Jagger riporteri kérdésre, és úg...
További információk

Mégis, kinek a falva? (HBB: Senkifalva, 2006)

-
Kép
Már amikor a kezembe vettem az albumot, eltökéltem, hogy szeretni fogom. A borító, mi tűrés tagadás, gyönyörű, pedig a HBB-nek nem szokása, hogy vizuálisan kényeztessen igazából csak szóló Hobó viszonylatban láthattunk ilyet eddig, (pl. Csavargók tízparancsolata) és most mégis, kérhetünk, amit csak akarunk... Az első dal megerősítette ezt az érzést, szinte már hallottam magamat, ahogy a HBB eddigi legjobb albumáról áradozom, ahogy betöltötte a szobát a...
További információk

Easy come, easy go (Marianne Faithfull, Wiener Staatsoper, 2009 július 4.)

-
Kép
Marianne Faithfull,  Easy come easy go tour, Wiener Staatsoper, 2009 július 4 Hosszú várakozás után végre láttam hallottam a mi lányunkat szombaton az operában...nem szeretnék Fáy Miklós lenni, de nem voltam egészen elájulva. A tavalyelőtti Budapesti turnényitót Fáy úrral ellentétben bennsőségesebbnek, és lendületesebbnek éreztem. Talán a nagy meleg miatt, talán azért mert a nagyzenekari felállástól nagyobb szívdobbanásokat vártam, de kb a Broken English -ig egészen lötyögősnek tűnt az előadás. Marianne konferálása szerint a Crane Wife "3" Buddy Holly ritmusban hangzott el, de ez se segített sokat rajta, a zenészek szétcsúszogattak, és mintha kullogtak volna az ének mögött, vagy Marianne sietett, ez eldönthetetlen. Elsőként itt merült fel bennem, hogy a zenekar a látszat ellenére talán nem is annyira jazzre termett, sokkal több élet volt a Broken English rockjában, mint az előző 3-4 dalban együtt.mégis inkább fáradtak voltak, mert később az In Germanyt, before the War- t eg...
További információk