Marius Müller Westernhagen - Mit Pfefferminz bin ich dein Prinz (1978)

-
This guy I first saw live in Vienna a few years ago , thanks to my friend, Pudingman, who introduced his music to me, but finally could not join the concert due to a back pain. I was disappointed to go alone, since I thought the lyrics had high importance, and I knew I would not understand a word. But the music turned out to be interesting enough, with a great American band behind Marius, who had a fantastic stage presence and showmanship that helped his message come through the words. I instantly became a fan!   

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az egész emberiségre Hackney (The Rolling Stones - Hackney Diamonds, 2023)

-
Kép
The Rolling Stones - Hackney Diamonds 2023 október 20., Geffen Records Nnna, végre itt az új “régóta várt” eposzi jelzővel már megjelenése előtt ellátott Stones album. Tizennyolc év után, szokták mondani, mintha a 2015-ös Blue and Lonesome feldolgozás album nem is számítana. Dehogynem számít, ha az első három is számított, éppenséggel szép búcsú lehetett volna az is, blues-feldolgozás keretbe foglalva a 60 éves ballisztikus pályát, Paul McCartney pedig mintha éppen ehhez alkotta volna bulvársajtóban nagyot ment megjegyzését, miszerint a Stones igazából “csak” egy jó kis blues-feldolgozás zenekar lett volna. Az, hogy régóta várt, szintén véleményes, én ugyan nem vártam. Nem akarásnak nyögés szokott lenni a vége, ez pedig szemlátomást nem nagyon akaródzott kigurulni. Mert minek is? Követelték az emberek az új dalokat? Mindenki unja már a régit, a koncerteken nincs mit játszani? Dehogy unják. Külső kényszer nem volt, és sokáig úgy tűnt, belső igény sem, bár gyakran hallottuk a “már tény...
További információk

A hiányzó láncszem (Szörényi Levente: A végtelen úton, 1986)

-
Kép
A Végtelen Úton, Szörényi harmadik önállóan jegyzett albuma ironikus módon a magyar beatzene szentháromságát ünneplő Szuperkoncert napján jelent meg cd-n, szelíden megbújva az Omega, az Illés és a Metró hatvanas évekbeli legnagyobb sikerei között a ponyvákon. Bár eladási statisztikák nem állnak a rendelkezésemre, képzavar volt e kiadványt a szuperkoncerten terjeszteni, a közönség nyilvánvalóan nem ezért jött. Ez az album egyértelműen a gyűjtőknek szól, és ezzel a kiadó is tisztában lehetett, szokatlanul igényes csomagolásban és magas áron, bónuszdalokkal kiegészítve jelentette meg, és szinte éppen olyan csendben, mint a lemez első megjelenése idején. Ne várjunk tehát szenzációt, ez egyszerűen egy elveszettnek hitt csemege újrakiadása, mégis sok mindent megmagyaráz. A BORÍTÓ A borító megelőlegezi az album hangulatát: a komor színvilág és a bárpultnál táplálkozó két Szörényi arckifejezése nem ígér könnyű emésztést. A skizofrén ötlet üzenete igazából csak utólag érthető, mivel ezeknek a b...
További információk

Buena Vista Social Club (1997)

-
Kép
Köszönöm mmindenkinek, aki követte grafomán ámokfutásomat  ami itt véget ér. Igyekeztem olyan albumokat válogatni, amik nemcsak “formálták a zenei ízlésemet”, hanem szíven ütöttek. Mind így sem férhetett bele, de a többi ezekből többé-kevésbé levezethető. Olyanok a jó zenék, mint az Ezeregyéjszaka meséi, mindről egy másik jut az eszembe. Utoljára egy olyan albumot választottam, ami szó szerint új világot nyitott ki előttem. Azét a világét, amihez néhány évvel korábban, egy barcelonai tanulmányúton már klávét kaptam egy katalán lánytól. Az első rácsodálkozás az volt, hogy nem csak az angolszász és magyar rockzene lehet jó és eredeti. A katalán Jarabe de Palo vagy az argentín Los Rodríguez legalább olyan jó tanítványai a Rolling Stonesnak és a Beatlesnek, mint a Póka-Hobó vagy a Szörényi-Bródy szerzőpárosok, és legalább annyi hazai ízzel és más hozzáadott értékkel gazdagították a tanultakat. Később hajdani egyetemi cimborámtól, majdani spanyoltanáromtól, Ernestótól az autentikus sa...
További információk