The Rolling Stones - Get Yer Ya-Ya's out (1970)
Tíz nap, tíz album, nem csak borító, yes komment, nó szabály. Közben mégiscsak alkottam egy szabályt, hogy olyan album, ami nincs meg fizikai formátumban, nem nyerhet hangszórót, mert különben karácsonykor is itt leszünk. A digitális hanghordozókkal egyelőre nem vagyok ilyen szigorú, majd a végére eldől, hogy képes leszek-e őket teljesen disc-riminálni.
De itt még nem tartunk 1985-ben, amikor napnyugaton már nyomogatták az első CD-ket (ABBA- Visions, 1982), én viszont erről mit sem sejtve, az aktuális könnyűzenei trendektől pedig nem zavartatva, suliból hazafelé hetente többször is betértem Laci tófenék-utcai lemezkuckójába Szolnokon, hogy ellenőrizzem, megérkezett-e a beígért Rolling Stones koncertlemez, a talányos című Get Yer Ya-Ya's Out (1970)? Amikor persze megérkezett, mert Laci egy bronxi drogdealer magabiztosságával adagolta a fialkorúak megrontására alkalmas kiadványokat, akkor azért, hogy megvan-e még? Laci időnként feltette nekem a lemezt, hogy lássam, tényleg forog - jól meg kellett fontolni a döntést, mert nyugati nyomásról lévén szó, itt már nem egy heti zsebpénzzel gurigáztunk, háromszámjegyű árcédula (650 Ft) táplálta az egyre fokozódó rossz lelkiismeretet, nem túlzás ez, megéri ez?
Ha egyszer Michael J. Foxként visszamehetnék az időben, berontanék az üzletbe és megkocogtatnám a homlokomat: "Hahó, McFábián, van itthon valaki, naná, hogy megéri! Mit gondolsz, mivel hajtod majd 35 év múlva az időgépet, ami bármikor visszahoz 1985-be, a Május 1 út 47-be, abba a pillanatba, amikor először felteszed a Teslára, és ott kuporogsz lehunyt szemmel, a következőben pedig már 1969-ben csápolsz a Madison Square Gardensben, Woody Allennel és Truman Capoteval a hátad mögött? Vagy talán NYUSZI VAGY, FÁBIÁN?!" Egy biztos, nem voltam nyuszi, megtankoltam rendesen az időgépet, máig karbantartom, és nem félek használni. MInden idők legjobb koncertalbumát sózták rám, és alighanem a legdrágábbat is, ha beleszámolom a hallgatása közben elképzelt, tervezett, majd megvalósult koncertélmények költségeit is. De igaza volt annak a fura bácsinak, aki úgy nekem esett annak idején a Tófenék utcában, tényleg megérte!
De itt még nem tartunk 1985-ben, amikor napnyugaton már nyomogatták az első CD-ket (ABBA- Visions, 1982), én viszont erről mit sem sejtve, az aktuális könnyűzenei trendektől pedig nem zavartatva, suliból hazafelé hetente többször is betértem Laci tófenék-utcai lemezkuckójába Szolnokon, hogy ellenőrizzem, megérkezett-e a beígért Rolling Stones koncertlemez, a talányos című Get Yer Ya-Ya's Out (1970)? Amikor persze megérkezett, mert Laci egy bronxi drogdealer magabiztosságával adagolta a fialkorúak megrontására alkalmas kiadványokat, akkor azért, hogy megvan-e még? Laci időnként feltette nekem a lemezt, hogy lássam, tényleg forog - jól meg kellett fontolni a döntést, mert nyugati nyomásról lévén szó, itt már nem egy heti zsebpénzzel gurigáztunk, háromszámjegyű árcédula (650 Ft) táplálta az egyre fokozódó rossz lelkiismeretet, nem túlzás ez, megéri ez?
Ha egyszer Michael J. Foxként visszamehetnék az időben, berontanék az üzletbe és megkocogtatnám a homlokomat: "Hahó, McFábián, van itthon valaki, naná, hogy megéri! Mit gondolsz, mivel hajtod majd 35 év múlva az időgépet, ami bármikor visszahoz 1985-be, a Május 1 út 47-be, abba a pillanatba, amikor először felteszed a Teslára, és ott kuporogsz lehunyt szemmel, a következőben pedig már 1969-ben csápolsz a Madison Square Gardensben, Woody Allennel és Truman Capoteval a hátad mögött? Vagy talán NYUSZI VAGY, FÁBIÁN?!" Egy biztos, nem voltam nyuszi, megtankoltam rendesen az időgépet, máig karbantartom, és nem félek használni. MInden idők legjobb koncertalbumát sózták rám, és alighanem a legdrágábbat is, ha beleszámolom a hallgatása közben elképzelt, tervezett, majd megvalósult koncertélmények költségeit is. De igaza volt annak a fura bácsinak, aki úgy nekem esett annak idején a Tófenék utcában, tényleg megérte!
Megjegyzések