Fonográf - Jelenkor (1984)
A mai mérföldkő pedig az első lemez, amit zsebpénzemből vettem magamnak alig 12 évesen, nem Vaterán, hanem személyesen a szolnoki Művelt Néptől 90 Forintért. Úgy tűnik, elég jól belenyúltam, mert a mai napig ez a kedvenc magyar nyelvű rocklemezem. Akkoriban Szörényi Leventével volt tele a kommunista ifjúsági sajtó és a Stúdió 84, merthogy akkor "vonult vissza", mondhatnám ironikusan, a későbbi nosztalgia bulikra utalva. De nem mondom, mert a rockzenétől, a zenekarozástól, valamit a három és félperces rockdalok írásától, amit alighanem ő tudott a legjobban Bródy Jánossal e kis hazában - tényleg és végleg visszavonult, meglepően korán, 39 évesen.
Hogy jól tette-e, az azóta született alkotásai fényében nehéz/könnyű/nem az én dolgom megítélni. Engem viszont 12 évesen mélységesen elszomorított, hogy rajongásom friss tárgya, a Fonográf a felfedezésemmel egyidőben meg is szűnik, és már soha nem lesz módom hallani őket játszani. Szerencsére nem így lett, a megszűnést követő ÖSSZES (na jó: két és fél) koncertjüknek szem- és fültanúja lehettem. Bónuszban még egy próbának is, ahol gyerekkori álom-melóm pozícióját is betölthettem egy rövid időre, amikor Levente vízhordófiúnak nézett. Direkt linkelem ezt a zöld keretes fehér borítót, a legendás tipóval, nem csak azért, mert nem jön be a "betiltott" falurombolós sci-fi giccs (kottásfüzetként akkor is ezzel jelent meg, de Bors Jenőnek alighanem jobb ízlése volt), hanem azért is, mert nekem így van meg. Azzal a különbséggel, hogy mostmár öt kézjegy is díszeleg rajta (Tolcsvay, Bródy, Misi bácsi, Moha bá, Oszi) A hatodikat megtagadta tőlem a mérges kis ember, de még nem adtam fel: végül arra is húsz évet vártam, hogy a kisinasa legyek!
Hogy jól tette-e, az azóta született alkotásai fényében nehéz/könnyű/nem az én dolgom megítélni. Engem viszont 12 évesen mélységesen elszomorított, hogy rajongásom friss tárgya, a Fonográf a felfedezésemmel egyidőben meg is szűnik, és már soha nem lesz módom hallani őket játszani. Szerencsére nem így lett, a megszűnést követő ÖSSZES (na jó: két és fél) koncertjüknek szem- és fültanúja lehettem. Bónuszban még egy próbának is, ahol gyerekkori álom-melóm pozícióját is betölthettem egy rövid időre, amikor Levente vízhordófiúnak nézett. Direkt linkelem ezt a zöld keretes fehér borítót, a legendás tipóval, nem csak azért, mert nem jön be a "betiltott" falurombolós sci-fi giccs (kottásfüzetként akkor is ezzel jelent meg, de Bors Jenőnek alighanem jobb ízlése volt), hanem azért is, mert nekem így van meg. Azzal a különbséggel, hogy mostmár öt kézjegy is díszeleg rajta (Tolcsvay, Bródy, Misi bácsi, Moha bá, Oszi) A hatodikat megtagadta tőlem a mérges kis ember, de még nem adtam fel: végül arra is húsz évet vártam, hogy a kisinasa legyek!
Megjegyzések